Hazánkban is rengeteg embert érint, mégis mintha keveset beszélnénk róla, hiszen érzékeny terep a függőség. De mit is értünk pontosan a fogalom alatt? Mikortól beszélhetünk függőségről? Az alkoholproblémák mellett mekkora gondot jelentenek Magyarországon a dohányzás okozta ártalmak, illetve az egyéb addikciók? Dr. Petke Zsolt addiktológus, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet osztályvezető főorvosa válaszolt a kérdéseinkre.
A sziklamászás és a szenvedélybetegségből felépülés szépen rímelnek egymásra. A szenvedélybetegek nagy része ugyanis senkiben nem bízik, legfőképp magában nem. Itt viszont hirtelen mégis meg kell bíznia a felszerelésben, a társában, aki biztosítja őt, és persze önmagában is, hogy képes felmászni. Elkísértük a Nyírő Gyula OPAI addiktológiájának terápiás klienseit, akik a Megálló Csoporttal közösen indultak a sziklához.
Megjelent egy hiánypótló kötet, amely a függőségekhez nem elmebetegségként, pszichiátriai problémaként közelít, hanem azt egy ember krízishelyzetének fogja fel. Nem ítélkezik, nem hibáztat. Néhány addiktológiai osztályon már a közösségi megközelítést alkalmazzák, a szakma egy része azonban igyekszik távol tartani ettől a betegeket.
Mikortól számít valaki függőnek? Hogyan lehet segíteni a szerhasználóknak? Álságos-e sörivással jótékonykodni? - többek között ezekre a kérdésekre keresett választ a Share jóvoltából rendezett mini kerekasztal beszélgetés a Bánkitó fesztivál pénteki napján.
Petke Zsolt esete egy nem mindennapi történet arról, hogyan állhat talpra az ember, ha az ivásra már ráment a házassága, és a hagyományos terápiák meg a gyógyszeres kezelések is mind csődöt mondtak. És még valami: Petke Zsolt nem más, mint egy addiktológiai osztály vezetője.
